Skip to content

Carmen — vagy amit akartok

2013. november 4. hétfő

Van a YouTube-on egy felvétel, ami ugyancsak felkavarta a kedélyeket néhány évvel ezelőtt, mégpedig a szokatlan darabválasztás miatt. Én a magam részéről viszonylag könnyedén és mosolyogva vettem tudomásul a dolgot, megállapítottam, hogy “ezt is milyen jól csinálja”, és élveztem a zenét. A kommentek alapján azonban nyilvánvaló, hogy ez sokaknak nem sikerült.

Nem akarom tovább csigázni senkinek a kíváncsiságát, elárulom, hogy a kérdéses mű egy ária Bizet Carmenjéből. Pontosabban Carmen egyik áriája, a Cigánydal.

“Hűha!” — mondják most néhányan. Esetleg még a szemöldöküket is rosszallóan összeráncolják. És valóban, jogos a kérdés: lehet-e ilyet csinálni, elénekelheti-e egy kontratenor, férfi létére, egy női operaszereplő áriáját? Súlyosbító körülmény: egy viszonylag ismert áriát.

Nézzük csak, mi mindent hoztak fel mellette a kommentelő kollégák! (Az ellenvélemények általában a “borzasztó — nevetséges — ez már mégis csak sok” körön belül maradtak, ezen igazából nincs mit elemezni.) Itt van először a “nekem tetszik”, különféle változatokban. Ez ugyanaz az eset, csak ellenkező előjellel. Nem lehet belekötni, hiszen egy szubjektív vélemény egyszerű kinyilvánítása, de éppen emiatt nem igazán nevezhető érvnek. Azután valaki azt írta: “hiszen csak egyetlen spanyolországi koncert volt.” Ennek meg olyan kínos mentegetőzés-szaga van. És különben is, a spanyol közönség talán kevésbé fontos, vagy zeneileg kevésbé kifinomult ízlésű, mint mondjuk a francia? Náluk még “elmegy” egy olyan produkció, amit máshol már nem lehetne felvállalni? Esetleg arra gondolt az illető, hogy ha valaki csak egyszer csinál valamit, az nem számít? Azután: “Andreas Scholl is elénekelte, sőt lemezre vette a Habanerát.” És ha Scholl hülyét csinált magából, akkor Jaroussky is bátran megteheti. Logikus.

Ez minden érvünk, hölgyeim és uraim? Próbáljuk meg egy kicsit továbbgondolni a fentieket, lássuk, mi lesz belőle!

“Hiszen csak egyetlen spanyolországi koncert volt!”

De miért pont akkor és ott, ha máskor sohasem? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, meg kell ismernünk egy kicsit közelebbről a darab elhangzásának körülményeit.

A helyszín Granada, ahol 1952 óta minden nyáron megrendezik a Granadai Nemzetközi Zenei és Táncfesztivált. Ennek keretében került sor 2007. június 27-én  Philippe Jaroussky dalestjére, Jérôme Ducros zongorakíséretével. A fesztivál ebben az évben a “spanyolok Párizsban” téma köré szerveződött, ennek megfelelően Jaroussky programjának legnagyobb részét francia szerzők spanyolos hangvételű és spanyol szerzők francia nyelvű dalai tették ki. (A teljes műsor itt olvasható.) A végén a művészek két ráadást adtak, ebből a második volt a Carmen-ária. Nem tudom, mások milyen szempontok szerint választanak ráadást, nekem elsőre ezek jutnak az eszembe: illeszkedjen a koncert anyagához, de nem kell, hogy teljesen komoly legyen, legyen olyasvalami, amit jól ismernek az emberek, vagy valami meglepő, amire senki sem számít. Esetleg mindez egyszerre? A Cigánydal máris egészen logikus választásnak tűnik.

“Andreas Scholl is elénekelte a Habanerát.”

És vajon miért pont szegény Carment vették elő mindketten? Úgy gondolom, ezek az áriák azért emelhetők ki viszonylag könnyen az eredeti kontextusból, mert eleve betétszám-jellegűek. A Cigánydal a második felvonás elején hangzik el: Carmen és társai Lillas Pastia kocsmájában múlatják az időt, a cigánylányok táncba kezdenek, és ehhez énekel Carmen egy dalt. Tehát egyfajta “ének az énekben” szituációval állunk szemben, amikor nem azért fakad dalra az illető szereplő, mert az operákban a beszéd helyett is énekelni szoktak, hanem mert a történet szerint éppen énekel valamit. Egy valamirevaló zeneszerző ezt persze zenei eszközökkel is nyomatékosítja, például strófikus formával, ahogyan itt is (ez a 19. századi operákban már nem nagyon használatos, leszámítva a hasonló helyzeteket — gondoljunk csak a minden magyar iskolásnak alaposan a fejébe vert Bánk bánra: a Keserű bordal strófikus, a Hazám, hazám nem). Ha így, koncertkörülmények között, zongorakísérettel halljuk a darabot, szinte csak a hosszúra nyúlt bevezető (amelyhez az operában színpadi cselekvés társul)  árulkodik arról, hogy eredetileg nem önálló dalként látta meg a napvilágot.

A forma után térjünk rá a tartalomra! A szöveg egy cigány táncmulatságot ír le, egy semleges, külső narrátor által elbeszélve. Önmagában is kerek egészet alkot, értelmezéséhez nincs szükség az opera ismeretére, hiszen csak érintőlegesen kapcsolódik a cselekményhez és Carmen személyéhez. És miután a narrátor kilétét (és nemét) homály fedi, nincs a szövegben semmi olyasmi, amit furcsán hangzana egy férfi szájából. Nincs szükség olyan trükkökre, mint például Purcell O let me weep-jénél, amelyet nem csak Jaroussky, de már a kontratenorok nagy öregje, Alfred Deller is elénekelt — előbbi inkább kihagyva a befejező, “he’s gone, he’s gone, his loss deplore, and I shall never see him more” szövegű szakaszt, utóbbi cselesen “she”-re cserélve az összes “he”-t.

“Nekem tetszik.”

Evidenciának tűnhet, de azért szögezzük le: azt, hogy tetszik-e vagy sem, egy zenei produkciónál elsősorban az alapján szoktuk eldönteni, amit hallunk. Térjünk rá tehát most a hangzásra!  Sokan úgy gondolják, hogy egy olyan előadás, mint ez, eleve nem lehet jó, hiszen ellenkezik a zeneszerző szándékaival, aki eredetileg női hangra képzelte el az áriát. Így igaz, dobjuk is gyorsan a kukába — de akkor legyünk következetesek, és ugyanezzel a lendülettel hajítsuk utána a zeneirodalom összes átiratát és feldolgozását! Ki az, aki Liszt Wagner-átiratait hallva így reklamálna: “nem helyénvaló így eljátszani a Tannhäuser-nyitányt, hiszen Wagner zenekarra képzelte el, nem zongorára!” Abszurd, ugye? Senki ne értsen félre, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Jarousskyé a világ legjobb előadása ebből az áriából, vagy hogy soha többé nem akarom női énekessel hallani. Csak egyszerűen ostobaság lenne ezen az alapon eleve elvetni, mint egy lehetséges értelmezést a sok közül.

Foglaljuk gyorsan össze az eddigieket: megállapítottuk, hogy a Cigánydal remekül illett az adott koncert programjába, hogy viszonylag könnyen kiemelhető az opera eredeti kontextusából, és hogy a hangfajok különbözőségét sem tekinthetjük elvi akadálynak. Az írásom elején feltett kérdésre a válasz tehát: igen, meg lehet csinálni. Hogy érdemes volt-e, sikerült-e az előadóknak megragadni és közvetíteni a zene mondanivalóját, megérinteni a közönséget? A felvételen hallható reakciók alapján igen, ott és akkor legalább is működött a dolog. Térben és időben jóval távolabbról, egy recsegő kalózfelvételen keresztül hallgatva a produkció nyilván veszít valamit a varázsából, de engem még így is képes magával ragadni.

Csak egy dal

Befejezésül jöjjön egy rövid történet, azok kedvéért, akikben még mindig ott bujkál a “de hát Carmen nő, Jaroussky meg férfi” ellenvetés!

Egy családi nyaraláson két, akkor még óvodás fiam játék közben teli torokból rázendített a Cifra palota című örökbecsű gyerekdalra. Második versszak: “Kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre vagy kettőre nagylány leszek én.” Apjuk itt közbeszólt: „De hát ti fiúk vagytok, inkább úgy kellene énekelni, hogy nagy fiú, vagy férfi leszek, nem?” Mire a hat éves: „Ugyan, apa, tudhatnád, hogy ebben a dalban egy lány énekel, azért mondjuk úgy, hogy nagylány leszek én.” — Vagyis előadóként képes különbséget tenni a saját énje és a dal egyes szám első személye között, nem képzeli magát lánynak, és köszöni szépen, nem is akar az lenni. Csak elénekelt egy dalt, amit szeret. Miért is ne? A felnőttek meg hadd problémázzanak mindenféle butaságon, ha nincs jobb dolguk!

*  *  *

Chanson Bohème /Cigánydal (Bizet: Carmen)
Philippe Jaroussky,  Jérôme Ducros

Les tringles des sistres tintaient
avec un éclat métallique,
et sur cette étrange musique
les zingarellas se levaient.
Tambours de basque allaient leur train,
et les guitares forcenées
grinçaient sous des mains obstinées,
même chanson, même refrain,
même chanson, même refrain.
Tra la la la…

Les anneaux de cuivre et d’argent
reluisaient sur les peaux bistrées;
d’orange ou de rouge zébrées
les étoffes flottaient au vent.
La danse au chant se mariait,
la danse au chant se mariait;
d’abord indécise et timide,
plus vive ensuite et plus rapide…
cela montait, montait, montait, montait!
Tra la la la…

Les Bohémiens, à tour de bras,
de leurs instruments faisaient rage,
et cet éblouissant tapage
ensorcelait les zingaras.
Sous le rhythme de la chanson,
sous le rhythme de la chanson,
ardentes, folles, enfiévrées,
elles se laissaient, enivrées,
emporter par le tourbillon!
Tra la la la…

*  *  *

Ha megszólal a tamburin,
És hangja lüktet egyre jobban,
A vad cigányvér lángra lobban,
És forró táncra perdül mind,
A csörgő hangja vígan cseng,
Ha összecsendül a gitárral,
És messze szól a szép cigánydal,
És áll a tánc és szól a dal!
Tra-la-la-la…

Sok cifra pénz és tarka lánc
A lányok karcsú testén csillan,
A szoknya ránca vígan villan,
Hogyha nagy vidáman áll a tánc.
És egyre vígabb lesz a bál,
A lázas nóta egyre gyorsabb,
A tánc és lárma összeolvad,
És egyre jobban harsog, tombol, száll!
Tra-la-la-la…

Vad nótába kap a cigány,
A rossz vonót majd szerte csapja,
Amint fel és le rántja karja,
És őrült táncba kap a lány!
A nóta hangja zajba fúl,
Felbomlik már a rend, a törvény,
Elkap minden lányt ott az örvény,
Szíve részeg, lába jár vadul.
Tra-la-la-la…

(id. Ábrányi Emil fordításának felhasználásával)

*  *  *

P.S. Ha valakit érdekel, a fesztivál honlapjáról letölthető a 2007-es eseményeket összefoglaló kiadvány, a 36-37. oldalon két képpel és egy röpke spanyol nyelvű bekezdéssel Jaroussky koncertjéről.
http://www.granadafestival.org/ediciones_anteriores/memorias/

Jaroussky--Granada

Advertisements
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: