Skip to content

Hulló levelek

2013. július 23. kedd

Nem rajongok különösebben a francia sanzonokért, azt pedig, amikor egy operaénekes próbál valamilyen könnyebb műfajú nótát előadni, az esetek többségében kínosan röhejesnek találom. De mindig vannak kivételek — ezt a felvételt például nagyon megszerettem. Szeretem a dal szomorkás nosztalgiáját, Jaroussky előadásának mesterkéletlen őszinteségét, a karmester elvarázsolódott arcát, ahogy belefeledkezik a zenébe. A látványos helyszín és az ünnepi alkalom már csak a hab a tortán.

Les feuilles mortes (Joseph Kosma & Jacques Prévert)
Philippe Jaroussky, L’Orchestre National de France, dir. Daniele Gatti
Le Concert de Paris du 14 juillet 2013 au Champ de Mars

Oh! je voudrais tant que tu te souviennes
Des jours heureux où nous étions amis.
En ce temps-là la vie était plus belle,
Et le soleil plus brûlant qu´aujourd´hui.
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle.
Tu vois, je n´ai pas oublié…
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,
Les souvenirs et les regrets aussi
Et le vent du nord les emporte
Dans la nuit froide de l´oubli.
Tu vois, je n´ai pas oublié
La chanson que tu me chantais.

C´est une chanson qui nous ressemble.
Toi, tu m´aimais et je t´aimais
Et nous vivions tous deux ensemble,
Toi qui m´aimais, moi qui t´aimais.
Mais la vie sépare ceux qui s´aiment,
Tout doucement, sans faire de bruit
Et la mer efface sur le sable
Les pas des amants désunis.

Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,
Les souvenirs et les regrets aussi
Mais mon amour silencieux et fidèle
Sourit toujours et remercie la vie.
Je t´aimais tant, tu étais si jolie.
Comment veux-tu que je t´oublie?
En ce temps-là, la vie était plus belle
Et le soleil plus brûlant qu´aujourd´hui.
Tu étais ma plus douce amie
Mais je n´ai que faire des regrets
Et la chanson que tu chantais,
Toujours, toujours je l´entendrai!

C´est une chanson qui nous ressemble.
Toi, tu m´aimais et je t´aimais
Et nous vivions tous deux ensemble,
Toi qui m´aimais, moi qui t´aimais.
Mais la vie sépare ceux qui s´aiment,
Tout doucement, sans faire de bruit
Et la mer efface sur le sable
Les pas des amants désunis.

(Jacques Prévert)

*  *  *

HALOTT LEVELEK 

Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,
az az idő, mi csak tiéd s enyém,
ó, sokkalta szebb volt az életünk,
és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény.
Kupacban áll a sok holt falevél –
a tűnt nyarak emléke int,
kupacban áll már a sok holt levél,
mint könnyeink és örömeink.
És az őszi szél elhordja mind,
hol feledésnek éje vár,
de lásd, tudom még szó szerint
azt a dalt, mi oly messze már…

E dal miénk, hozzánk hasonló,
tiéd e dal s enyém, szivem,
nincs két sziv még oly egybehangzó,
mint szíved és az én szivem.
Csendben válnak el, egy szót se szólva,
kiket az élet űz tovább,
és az ár, a tengerár lemossa
a tűnt szeretők lábnyomát.

(Baranyi Ferenc fordítása)

*  *  *

“C´est une chanson qui nous ressemble”, avagy családom reakciói néhány véletlenszerűen megállított képkockára
 

“Jé, ez a Jaroussky hogy megöregedett!” – mondta a férjem, aki újabban a szemöldökében megjelenő ősz szálakra szokott panaszkodni, és épp most úszta át a Balatont csak azért, hogy bebizonyítsa, negyvenegynéhány évesen még nem túl öreg hozzá.

“Hahaha, de vicces!” – mondta a kisebbik fiam, a család bohóca.

Lehet, hogy kipróbálom még egy pár emberen… 🙂

Advertisements
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: