Skip to content

A tető felett az ég

2011. szeptember 6. kedd

Itt a szeptember és a tanévkezdés, lassan elborítanak az óravázlatok, tanmenetek, tankönyvek és számtalan ismeretlen osztály ülésrendje (amit a következő órán majd úgyis összekavarnak), mindez súlyosbítva a családunkban ezidőtájt heti rendszerességgel ismétlődő születésnapi és névnapi köszöntésekkel, valamint koncert előtti pánikban sűrűsödő kóruspróbákkal — röviden:  nem sok értelmes gondolatot tudok kicsiholni magamból. Ezért most megelégszem azzal, hogy egymás alá rendezem ezt a dalt és az eredeti verset. És közben próbálok arra koncentrálni, hogy az ég még akkor is kék, ha már arra sincs energiám, hogy kinézzek az ablakon.

Reynaldo Hahn: D’une prison  
Philippe Jaroussky, Jérôme Ducros

Le ciel est, par-dessus le toit,
Si bleu, si calme !
Un arbre, par-dessus le toit,
Berce sa palme.

La cloche, dans le ciel qu’on voit,
Doucement tinte.
Un oiseau sur l’arbre qu’on voit
Chante sa plainte.

Mon Dieu, mon Dieu, la vie est là
Simple et tranquille.
Cette paisible rumeur-là
Vient de la ville.

Qu’as-tu fait, ô toi que voilà
Pleurant sans cesse,
Dis, qu’as-tu fait, toi que voilà,
De ta jeunesse ?

(Paul Verlaine)

*  *  *

Hogy ragyog a tető felett
az ég azúrja!
Zöld lombját a tető felett
egy fa benyújtja. 

Abban a darab égben egy
harang kalimpál.
A madárfüttyös, bús fa egy
kis cinkét himbál. 

Óh istenem, ott, ott zsibong
a város, ott van.
Milyen egyszerűen zsibong,
milyen nyugodtan! 

Hát te mit tettél, te bolond,
hogy sírva szánod?
Mivé tetted, szegény bolond,
az ifjuságod?

(Szabó Lőrinc fordítása)


Reklámok
One Comment leave one →
  1. dagikacsa permalink
    2011. november 24. csütörtök 14:52

    Ez az ember olyanoknak is kékké varázsolhatja az eget, akiknek igen kevés esélye van arra, hogy azt szabadtéren is láthassák.
    Úgy gondolom, ezzel a döntésével már elintézte a mennybejutást.
    Bravo, Philippe, örülünk, hogy egy időben és nagyjából egy térben létezünk veled 🙂 !

    Chers amis musiciens,

    Le chant m’a permis au cours de ces dix dernières
    années de partager avec de nombreuses personnes
    ma passion et de faire de merveilleuses
    rencontres. Et si ma voix a pu également apporter
    plaisir et réconfort à certains au cours de mes nombreux
    concerts, il m’a semblé à un certain moment qu’elle pouvait également
    servir d’autres causes, plus sociales.
    Peu de temps après, l’association IRIS me proposa de devenir son parrain.
    La cause qu’elle représente (l’aide aux enfants atteints de maladies rares
    affectant le système immunitaire) et l’enthousiasme de ses représentants
    m’ont amené à accepter très vite leur proposition.
    Bien entendu IRIS a besoin de fonds afin d’avoir des actions concrètes envers
    les malades et leur famille. Mon rôle est de faire connaître cette association à
    un plus grand nombre. Trop d’enfants meurent encore faute d’un diagnostic
    précoce. Beaucoup de familles ont besoin d’une aide au logement car elles n’ont
    pas les moyens financiers d’accompagner leur enfant dans des hospitalisations
    qui durent parfois plusieurs mois.
    Aujourd’hui, je vous demande votre aide afin que pendant une journée,
    ensemble et à travers ce formidable vecteur qu’est la musique, nous défendions tous ensemble le beau message d’espoir d’IRIS !

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: