Skip to content

Ó, ezek a komolytalan komolyzenészek!

2011. augusztus 27. szombat

Ha három operaénekesnek egyszer bohóckodni támad kedve, akkor bármi megtörténhet. Még az is, hogy mikrofont ragadnak, és a tévékamerák kereszttüzében arról kezdenek dalolni, hogy akárhogy is igyekeznek, nem tudnak a hírnevüktől megszabadulni, pedig milyen jó is lenne úgy élni, mint egy ismeretlen kezdő. (A nóta egy Charles Aznavour sanzon paródiája, Suzanne Gabriellótól.)

Mivel azok közé a szerencsétlenek közé tartozom, akik csak szótár és Google fordító segítségével értenek valamicskét franciául, sokáig be kellett érnem azzal, hogy mások azt mondták: “Jaj, de vicces!” Nemrég viszont sikerült az internet egy rejtett zugából elővarázsolnom a szöveget írott formában, és így új távlatok nyíltak meg előttem. Megtudtam például, hogy Karine Deshayes végső kétségbeesésében, hogy olyan legyen, mint a közönséges földi halandók, még a tömegközlekedést is kipróbálta (merész!), sőt, saját kezűleg végezte a házimunkát szolid kis kastélyában; hogy Natalie Dessay direkt hülyeségeket beszélt az újságíróknak, hogy lejárassa magát, mégis csak úgy záporoznak rá a felkérések; és hogy Jaroussky azt sem bánná, ha bébiszitterkedéssel kellene kiegészítenie a keresetét, ehelyett annyi a pénze, hogy a cipőjéhez választ autót, ráadásul folyton jóképű férfiak ostromolják házassági ajánlatokkal.

Ezt már nem lehet tovább fokozni — annyit tennék csak hozzá, hogy természetesen a “zenekar” is a Mezzo csatornáról jól ismert arcokból áll: a Quatuor Ebène, Renaud Capuçon (hegedű), Gautier Capuçon (cselló), és  Jérôme Ducros (zongora).

Je m’voyais déjà (Charles Aznavour / Suzanne Gabriello)
Philippe Jaroussky and friends au Théâtre des Champs-Elysées, ahogy a Mezzón a műsort aposztrofálták — ez a rövidségében is kétnyelvű felirat önmagában egy gyöngyszem 🙂

A 18 ans, j’étais déjà vedette,
sans avoir fait aucun effort pour ça ;
A 35 ans, les records de recette
continuaient d’être battus par moi.
Je n’avais rien à souhaiter en somme, pourtant j’étais rongé par un désir
N’être qu’une débutante sans le moindre avenir, j’ai tout tenté pour le redevenir.

Je m’voyais déjà
en bas de l’affiche,
chantant la première devant un public qui n’écoutait pas
Je m’voyais déjà
avec un pianiste
que mon tour de chant, manifestement,
N’intéressait pas.

Je guettais en vain,
restant en coulisse,
le moindre regard de l’un des artistes qui passaient après moi
Je m’voyais déjà
C’est là que j’insiste
Offrant des photos à des spectateurs qui n’en voulaient pas.

J’ai tout essayé vraiment
pour rentrer dans l’ombre
J’ai pris le métro, j’ai fait des ménages, ach’té à crédit
Si les contrats pleuvent toujours
et en très grand nombre
Ce n’est pas ma faute, mais celle de journaux, des impressarii.

Ça m’aurait tant plu
de faire antichambre
Laisser mon adresse et sans qu’on m’écrive attendre patiemment
Et puis tous les soirs
Pour pouvoir attendre
Je m’voyais déjà garder des bébés comme les étudiants.

J’assortis mes voitures à mes savates,
et je les jette dès qu’elles sont rôdées
Ça n’est vraiment pas pour faire de l’épat’,
mais pour éviter d’être démodée.
Auprès de mon château le plus modeste, celui de Versailles ressemble à un taudis
Les hommes les plus beaux veulent dev’nir mon mari, en ignorant le rêve que je poursuis.

Je m’voyais déjà
Partir en tournée
Portant les valises, règlant les lumières, tirant les rideaux,
Je m’voyais déjà
Après la soirée
Balayant la salle avec les serveurs dans les casinos

Par économie
Au bord de la route
J’faisais du camping, mangeant des sandwiches, roulant en solex
Et pour les étapes
Paraissant moins courtes
Je m’voyais déjà faisant d’l’autostop sans aucun complexe.

J’ai même essayé, j’vous l’jure, pour que ma gloire cesse,
De dire des âneries dans toute la presse d’un ton véhément
Mais par entêtement, sans doute, plus que par tendresse
On crie au génie, et quand je dis « merde », c’est du Montherlant.

Je n’ai plus maintenant
Qu’une seule espérance
C’est d’être trop vieille pour envisager un recommencement
Ou que le public
Un soir de voyance
Réalise enfin au bout de 20 ans que j’n’ai pas d’talent…

Reklámok
6 hozzászólás leave one →
  1. dagikacsa permalink
    2011. november 21. hétfő 20:12

    Befigyeltek a páradús, neptunszemű nappalok, távolban hófelhők passognak koraesti forró teánkra, itt az idő némi szívbéli töltekezésnek.
    Találtam néhány felvételt keresztapánkról, remélem van közöttük olyan, ami még valamelyikőtöknek újdonság. Bár akárhányszor nézem meg őket, mindig jót mulatok.
    A 10 éves szakmai évforduló alkalmából rendeztek egy össznépi marháskodást: a fenti dalt imádott Philippe -ünk a kissé már vedlett, ám annál szofisztikáltabb dívának csomagolt Denis d’Arcangeloval interpretálja. 1:32 -nél Fülöpke remek.

    Ugyaninnen akövetkező link is. 1:58 -tól istenit alakít, illetve 2:29 -től igazi szicíliai szívtipróvá lényegül, mindezt megfejeli némi penetráns öniróniával.
    A vége felé hullámokban hallani, ahogy a közönség lassan szétfekszik.
    Ímé 🙂

    A harmadik link hosszabb, mint az előzőek, igaz, egyszerre három csemegét is rejteget.
    Az első blokk lassan 4,5 éves -PJ frizőrje anyai ösztöneimet kelti fel :-)-, aholis a kontraalt Marie -Nicole Lemieux -vel bolondozik. Spinosi is velük kapálódzik -naná, Nel Profondo!-, sőt egy mp -re az éneklést is megkockáztatja. Ugyanis az nem lehet, hogy őt az ilyesmiből kihagyják! Na ugye. Csúcspont 🙂
    Jaroussky mint hisztis, kissé enervált, ám annál törtetőbb drámai primadon naivov, Lemieux hájának rázogatásával!!! mesterien hozza a dömperdívát. Felszabadult bohóckodás, hogyan is megy ez sokszor csalogányéknál. Remek poén 02:50 -től Jaroussky gesztusa 🙂
    A második felvétel (04:44) az Arpeggiata egyik koncertjén készült -PJ egyik interjújában elmondta, hogy imád huncutkodni, néha meglepi közönségét hasonló performanszokkal. Ő maga is bevallotta, hogy parányi egocentrizmusát rendszeresen nyesegeti
    -annál szimpatikusabb ez a kedves önparódia.
    Az utolsónál (08:29) ismét stílusváltás, Jerome Ducros -val adja elő a Sombrerot. 09:27 -ben kezdetét veszi a komoly koncentrációt igénylő komédia és 09:53 apró mozdulat betetőz.
    Eviva!

  2. 2011. november 22. kedd 18:58

    Én ezt is nagyon szeretem (1:31 :))

  3. dagikacsa permalink
    2011. november 22. kedd 23:30

    Fogjatok le!
    I. Szemérmes Fülöp!!
    +Spinosi itt felülmúlja önmagát 🙂 !
    Lemieux mint cukru-galamb hajszobrász! Dögletes :-)!!

  4. dagikacsa permalink
    2012. január 13. péntek 19:02

    Mán isteni.
    Komoly -an.
    Mademoiselle Pluhar nyájának egy része itten egészen más oldaláról mutatkozik be.
    Imádott Philippe -ünk időszakos pocakját az ügyetlen világítás viszont óriásra növeli, és mintha egész komoly melleket növesztett volna…
    Most látom, mennyire igaz megboldogult Greta Garbo mondása, hogy a világosítókkal mindig jóban kell lenni, mert egy morcos fénykezelő akár tönkre is teheti egy színésznő karrierjét…:-)
    Tréfát félretéve, a zenei ötlet nagyon jónak tűnik, hercegünk, mint hal a vízben.
    Ne féljetek: 1:41 -kor ismét leszáll közénk;-)

  5. 2012. január 15. vasárnap 16:56

    Segítség, ez már a “nagyon fáj” kategóriába tartozik!!! 🙂

  6. dagikacsa permalink
    2012. január 17. kedd 12:19

    🙂 Ugyanmán. Bár, van benne valami, mer az a nő ott a színpad szélén nagyon oson…
    🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: